MTK legendárium | 86. rész

1944. augusztus 15. Sötét lap az MTK almanachjában, mert ez Brüll Alfréd hivatalos holttá nyilvánításának napja. 6. rész. Szekrényessy Attila sorozata.

Az MTK legendás elnökének sorsa a továbbiakban a következőképpen rekonstruálható. Mivel a csepeli táborok, úgy a Tsuk-, mint a Mauthner-telep bezárása küszöbön állt (július elején mindkettő esetében be is következett), ezért a Rökk Szilárd utcai Toloncházban tartózkodók is számíthattak a fővárostól távolabbi internálótáborba történő átszállításra. A köztük folytonosan bikacsökkel glasszáló Ubrizsy újra és újra közölte velük, ide nem azért kerültek, hogy hazatérjenek, hanem, hogy elpusztítsák őket.

Brüll elnöknek és társainak elszállítása valamikor június elején, közepén történhetett meg. Ennek realizálódására csupán egy vidéki befogadótábor létrehozásáig, illetve kellő transzportálható őrizetes előállításáig kellett várni. Ubrizsy azonban erről is gondoskodott, külön utasítást adva segédeinek a kellő létszám biztosítására, melyre a szemtanú így emlékezett:

„Időközben elrendelték a sárga csillag kötelező jellegű viselését, ami tág lehetőséget nyújtott az önkényes letartóztatásokra. Egy szombat délután Ubrizsy a fülem hallatára adta ki a parancsot az alárendelt három detektívnek, hogy hétfő reggelre hatvan zsidóra lenne szüksége. A detektívek közölték vele, hogy ennyi embert hétfő reggelig nem tudnak összeszedni, mert a zsidók most nagyon óvatosak, vagy egyáltalán nem mennek az utcára és ha mennek, a csillagot nem takarják el, mert félnek a letartóztatástól. Ubrizsy erre megparancsolta, hogy álljanak ki egy utcasarokra és a velük szembe jövő hatvan embert hozzák be neki, mert ő közvetlenül Endre László alá tartozik, és minden intézkedésről neki tartozik beszámolni, közben többször hangoztatta, hogy felmegy Endre Lászlóhoz jelentést tenni. A három detektív valóban össze is szedte a hatvan embert, és a letartóztatásokra jellemző, hogy mikor vasárnap délelőtt a „MIENK” nevű kávéház előtt egy csillagos embernek – aki le sem takarta a csillagot – hátulról az egyik detektív a vállára tette a kezét, és közölte vele, hogy bekíséri őt a sárga csillag eltakarása végett.”

Időközben a Hitközség közbenjárására a Toloncház viszonyai némiképp javultak, hisz az élelmezés terheit a zsidó közösség magára vállalta, valamint az összezsúfolódó emberek számára szalmazsákokat is biztosított fekhelyül.

Brüll Alfréd második Rökk Szilárd utcai fogvatartása alkalmával (az átlagos gyakorlatnak megfelelően) minden bizonnyal egy hetet töltött a Toloncházban, méghozzá vélhetően június eleje és közepe között.

Eközben Kecskeméten gőzerővel folyt a városi téglagyár internáló táborrá történő „átalakítása”. Ez természetesen nem minőségi fejlesztést, sokkal inkább adminisztratív döntést és némi technikai átszervezést jelentett. E tábort elsősorban az alföldi zsidóság ideiglenes gyűjtőhelyének szánták, de mint a korabeli beszámolóból tudjuk: „Kecskeméten az alföldi zsidóság transzportjaihoz időnként hozzá csaptak egy-egy budapesti „szállítmányt” is.

1944 júniusában ez a sors várt Brüll elnökre és társaira, még ha erről ekkor nem is volt tudomásuk...

Ezt olvastad már?